(Történelmi kitekintő 9. rész) Egyértelmű ruházat a társadalmi rétegeződésről.

Napjainkban egy csinosabb öltözet sejtet némi társadalmi rétegeződést. Volt szó már arról is, hogy az aktuális ruhánk sokszor kommunikál rólunk, beszél helyettünk. Létezik egy első benyomás, ami ugye nincs kétszer. 

De a régebbi időkben szinte szánt szándékkal terveztek olyan ruhákat, hogy viselésével tévedésbe se essen a másik ember fia a társadalmi rangot illetően. Funkcionalitás? Ez a kérdés nem merült fel.  

"A kiváltságosok divatja

A XIV. század végén és a XV. században különösen kedvelték az úgynevezett cakkozást, amelyet akár több sorban is alkalmaztak az ujjakon – főként a kürtújjakon – és a szegélyeken. Ingrid Loschek szerint ez a csipke előfutárának tekinthető, és a XV. században igencsak felkapott volt a burgundi udvarban. Mindezek a részletek félreismerhetetlenné teszik, hogy a divatnak nincs semmi köze a funkcionalitáshoz. Hiszen a fentiekben leírt ruhaujj például csöppet sem praktikus, legföljebb arra jó, hogy mindenki lássa, viselője megengedheti magának, hogy leüléskor hosszasan rendezgesse ruháját, és nincs más dolga, mint szépen kinézni.

Mit vegyek fel holnap?

Vagyis a divat pontosan azokat az elemeket favorizálja, amelyek újonnan keletkeznek, szokatlanul hatnak, és esztétikai formaváltozást jelentenek. Épp ezért sokáig csak a kiváltságosok számára volt fenntartva, akik le tudtak mondani a dolgos hétköznapokban szükséges funkcionalitásról." 

Forrás: ART-TÉKA, Gertrud Lehnert DIVAT, Kossuth Kiadó 2003