(Történelmi kitekintő 3. rész) Ma már csak női nadrág. Bezzeg annó nem így indult....

NŐ a nadrágban! 

(4 perc az előrelátható olvasási idő.) Ki hinné, hogy mi Nők a régi időkben ennyire vártuk és vágytunk a nadrág viseletének az engedélyezésére. Szó mi szó elődjeink nem kevés harcot tettek meg érte.... Ma már csak úgy hívjuk, hogy női nadrág, nadrágkosztüm, női farmernadrág, női melegítő, női szabadidőruha, női divat. Pedig ez annó korántsem volt ennyire egyértelműen egyszerű.

"Harc a nadrágért

A nadrág először az 1800-as években jelent meg a divatlapban, de visszhangtalan maradt. A század közepén egy Mrs. Bloomer nevű hölgy törökös, bő szabású nadrággal kívánta megreformálni a női öltözéket. 1870-ben pedig a Vasárnapi Újság számolt be arról, hogy Ausztráliában a "szép Kata kisasszony férfiruhában esküdött, fején sarkig érő fátyollal." Az örömanya és a vendéghölgyek nem botránkoztak meg, mert - legalábbis a közölt kép tanúsága szerint - ők is nadrágot viseltek. 1887-ben egy francia hölgy, de Valsay asszony beadvánnyal fordult a képviselőházhoz, hogy engedjék meg a nők számára is a férfiruha viseletét. "A női ruha nem kényelmes, sőt egyenesen kínzó. Erkölcstelen is, mert nem anyáknak való. De szép. A férfiruha csúf, de olyan kényelmes..."A képviselőház elzárkózott, mert "egy törvény sem kényszeríti a hölgyeket arra, hogy szoknyát hordjanak. A többi a rendőrfőnökre tartozik..." A rendőrfőnök viszont közölte, hogy ő nem adhat rá engedélyt, mivel nincs megtiltva.

A sport területén - torna, vívás vagy biciklizés - polgárjogot nyert a bő, az alakot igencsak eltakaró nadrág. Teljesen elfogadott az is, hogy színésznők fiúszerepben, feszülő térdnadrágban mutogassák idomaikat. De 1910-ben felháborodás fogadta azt a kísérletet, hogy a nadrágszoknya nappali viselet legyen (pedig olyan bő volt, hogy csak járás közben lehetett észrevenni, hogy a szoknya - nadrág). A párizsi haute couture cégek nadrágszoknyás manökenjeit az auteulli lóversenyen a rendőrségnek kellett megvédenie a felháborodott tömegtől. A Divatsalon szerint "gúnyos kacagással, félre nem érthető szavak kíséretében csoportosult a divatbábok köré az intelligens és nem intelligens közönség. Látva ezt, önkéntelen szánalom kél minden jó ízlésű ember lelkében. Sajnáltuk ama szerencsétlen nőket, kiket az üzleti vállalkozó küldött ki, hogy megkísértség az új divat ismertetését." A Wiener Mode nevű bécsi divatlap viszont kijelentette, hogy ezt a "boszorkányszombatot semmi esetre sem követi". 1911-ben a Kossuth Lajos utcai korzón fütyülték ki a nadrágszoknyás hölgyeket. Ugyanakkor a Városligetben bemutatták A nadrágszoknya című darabot, aminek cselekménye nagyjából ki is merült abban, hogy a tánckar és a főszereplők a "címszereplők" bemutatták. Természetesen Fedák Zsuzsa is felvette - a színpadon. Az újságíró kérdésére, hogy a magánéletben is felvenné -e, sértődötten válaszol: "Uram, én a színpadon bukfencezem is, azt nem kérdezi meg, hogy bukfencet vetnék -e a Váci utcán?"

Még Max von Boehn is elítélte a nadrágszoknyát 1919-ben megjelent munkájában, amelyben az 1878 és 1919 közötti divatot ismertette: "Azt a néhány példányt, amely a Berlin utcáin feltűnt, olyan kitörő kacagás fogadta, hogy a nadrágszoknya gyorsan eltűnt, hogy soha vissza ne térjen a divatba. Mert ez az a határ, amelyet már a divat sem tud átlépni!"

Ám Boehn tévedett, a nadrág - szűkebb és férfiasabb formában - hamarosan visszatért, már a háború alatt, később pedig sportos, üdülőhelyi, nappali viseletként. Sőt 1941-ben a Női divat szerint "a nadrágdivat lesz a tavasz és a nyár egyik uralkodó viselete", ami persze azért elsősorban azt jelentette, hogy a fürdőhelyeken viselték, városokban még nem. De a hosszúnadrág mellett népszerű lett rövid változata, a sort is. Igaz ugyan, hogy 1941-ben a Színházi Magazin tanúsága szerint a szovátai Medve-tónál üdülő anyagi helyzetére következtettek a helybeliek az új viselet alapján. arról az úrihölgyről, aki Rozi néni csirkéire alkudott, a parasztasszony megjegyezte: "Látom, hogy már a finom úri méltóságnak se telik rendes gúnyára, merthogy az utcán is csak egy szál gatyában járnak."

Forrás: F.Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok

Ma már persze nem kérdés, hogy a "mit vegyek fel holnap" dilemmára a nadrágot is sorba vesszük.