(Történelmi kitekintő 8. rész) Egy életpálya elismerése a XIX. századból!

(2 perc 10 másodperc az előrelátható olvasási idő.) A mai piaci versenyben egy hasonló értékesítési modell mennyire valósítható meg, hogy közben az öltözködési stílusokat elősegítő foglalkozások tiszteletben tartása is működjön?

"A haute couture megjelenése a XIX. század közepétől esik, feltalálója Charles Frederick Worth. Az egykori kelmekereskedő 1825-ben Angliában született, 1845-től azonban már Párizsban élt, ahol eleinte a Gagalin divatháznál dolgozott.

Egy újdonság kezdete! 

Itt mutatta be néhány tervét, 1855-ben díjat nyert a világkiállításon, 1858-ban pedig megnyitotta saját divatházát, amely hamarosan irányadóvá vált a divat kérdéseiben, s amelyet utódai az 1950-es évekig vezettek. Worth volt a divatos nő eszményi megtestesítőjének számító Eugénia császárné udvari szállítója, de dolgozott az angol Viktória királynőnek, nemesek és nagypolgárok asszonyainak és félvilági nőknek is. Amikor 1895-ben Párizsban elhunyt, az egész világ ismerte a nevét.

Worth megértette az idők szavát, és rájött, hogyan kovácsoljon ebből tőkét. Bizonyos tekintetben megfordította a dolgok addigi rendjét, vagyis nem ő ment házhoz mint névtelen szolgáltató, hanem a vevőket csábította magához. Elsőként rukkolt elő fél évente új kollekcióval, melyet fiatal manökeneken mutattak be, köztük a felesége, Marie Vernet, aki jelentős mértékben hozzájárult sikeréhez.

A ruha választékok töredéke! 

Ezekből a kollekciókból választhattak aztán a vevők. Worth egyébként olykor el is utasította némelyiküket, ezzel tette félreérthetetlenné, mekkora megtiszteltetés viselhetni az általa tervezett ruhákat, amelyeket rendszeresen meg is jelölt egy-egy bevarrott címkével. Valóban zseniális művész volt, s nevéhez számtalan újítás fűződik.

Worth a neve körül kialakult image segítségével olyan ügyesen értékesítette rendkívüli tehetségét a piacon, hogy vetélytárs nélkül uralhatta a XIX. század második felének divatstílusát, s olyan magas társadalmi rangot vívott ki magának, amilyenről korábban egyetlen szabó sem álmodhatott. A  divatmúzeumokban őrzött modelljei még ma is egyedülálló szépséget sugároznak."

Forrás: F. Dózsa Katalin, Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945, Gondolat Budapest 1989